Gâteau à la lavande de Provence - Provence-i levendulás süti

Szerintem Franciaország növényvilágával kapcsolatban Mindenkinek a levendula jut először eszébe, s nem véletlenül. Ám Franciaország levendula termelésének 94%-a mindössze 4 megye területén oszlik el: Alpes de Haute-Provence, Drôme, Hautes-Alpes és Vaucluse. A neten terjesztett Dél-Franciaországban (Provence) készült fotók szinte mindegyikén virágzó levendulamező látható…gyönyörű. Aki szeretné megnézni a lila domboldalakat és mezőket, annak nagy szeretettel ajánlom a provence-i Levendula utat, mely egy szervezett nyári körutazás, előre foglalt szállással, előre egyeztetett programokkal (biciklivel is!!!) :-)

Itt találtok bővebb infot:

http://www.grande-traversee-alpes.com/fr/je-voyage/par-la-route/les-routes-de-la-lavande.html

Persze itthon is lehet „levendulanéző túrát” szervezni, csak el kell menni június-júliusban a Tihanyi-félsziget felé, ahol szintén láthatunk kiterjedt lilás mezőket, s szakemberek idegenvezetését is lehet kérni. Minden évben szerveznek Levendula fesztivált is, melyről a Tihanyi Művelődési Ház tihany-muvhaz@canet.hu e-mail címén kaphatunk tájékoztatást.


A levendula június végétől augusztus végéig virágzik. Ez a levendulamező elterülésétől, magasságától és az időjárástól is függ. Egyébként nekem is van levendulabokrom a teraszon, ami egész nyáron gyönyörűen virágzik. Mutatom is Nektek „a termést” :-)

3 különböző levendulamező típus létezik:

• a sziklásabb, magasabb területeken a magaslati
• a közepes magasságú területeken a mozaik
• a nagy kiterjedésű, lapos területek levendula mezői

1 hektár levendulából nyernek 15-20 kg levendula olajat. Július elején kezdik begyűjteni a szárításra ítélt levendulát. Július közepén, végén pedig azt a részét, amelyből azonnal olajat készítenek.

A levendula közismert és nagy népszerűségnek örvendő gyógynövény. Elsősorban idegerősítő, ezért alkotórésze olyan nyugtató teakeverékeknek, melyek még nem erős idegnyugtatók, hanem csak segítenek áthangolni a pozitív működésre. Egyébként a patikákban, bioboltokban, DM-ben kapható orvosi levendulavirágból mennyei teát lehet készíteni, s ezt használtam fel a levendulás süti elkészítéséhez is.

Az ókori görögök és rómaiak tisztító tulajdonságáért és illatáért kedvelték a levendulát. Bőségesen használták, testükre kenték, szappanjaikat és fürdővizüket illatosították vele. A fáradtságot és az ízületi merevséget áztatták ki tagjaikból levendulás fürdőben.

Évszázadokon át széles körben használták, mint rovarölő, tetűirtó, izomgörcsöket oldó, fájdalomcsillapító, idegrendszert erősítő és rühesség elleni szert, továbbá ficam gyógyítására és fogfájás ellen. A nők bőrük tisztántartására és rugalmasságának, simaságának megőrzésére tartották a legjobbnak.

A XX. század elején hasmenés, köhögés, fejfájás, ideges szívdobogás, ízületi fájdalmak gyógyszereinek alkotójaként került be a gyógyászatba. A növény szárított száraival tartották távol a gyapjúruhákról a molyokat. A II. Világháborúban, mint sebfertőtlenítőt használták.



Ami a provence-i levendulás sütimet illeti, már régóta kutatok jól bevált levendulás receptek után, s múlt héten bukkantam rá a neten egy francia lány blogjában a tradicionális provence-i verzióra.

A süti nagyon finom, Mindenkinek ajánlom, aki szereti, ha sütés közben aromás illat terjeng a lakásban. A tészta pedig könnyű, illatos, omlós és tökéletes. Másnap is friss, igazi kis uzsonnasüti!!!! :-)



És íme a Gâteau à la lavande receptje (20cm átmérőjű tortaformához)

Hozzávalók:

175g puha vaj

175g porcukor

3 enyhén felvert tojás

175g átszitált liszt

3 evőkanál szárított levendula (Herbária gyógynövénytea)

1 csomag bio Bourbon vaníliás cukor

2 evőkanál tej

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, s vajazzuk-lisztezzük ki a tortaformát. majd a cukrot dolgozzuk el a vajjal, egészen addig keverjük, amíg egy sima masszát kapunk. Ehhez adjuk hozzá az előzőleg enyhén felvert (mixerrel 1-2 percig) tojásokat, majd a lisztet, levendulát, tejet és végül a vaníliás cukrot is. Végül egy kanál segítségével terítsük el a tésztát a sütőformában, s kenőkéssel egyengessük el, hogy mindenhol egyforma vastag legyen. Előmelegített sütőben süssük 1 óráig. Kivétel után 5 percig pihentessük a formában, mielőtt tálaljuk. Tálaláskor megszórtam levendulával és porcukorral.

És végül, Mireille Mathieu, a provence-i származású francia énekesnő tökéletes "accent provencal"-ja...



Biscuits à la crème de rose – Rózsakrémes keksz

Először is le kell szögeznem, hogy nagyon szeretem a rózsákat, bár nem a kedvenc virágom, de imádom az illatát, színeit és a formáját. Nagyon csodálom Cicely Mary Barker (1895-1973) angol illusztrátornőt, aki szinte az összes virágot tündérré „álmodta”. Kicsi korom óta nézegetem a rajzait. Cicely-nek egyébként nem volt könnyű sorsa, mert epilepsziája miatt nem járt iskolába, s magántanulóként gyakorlatilag elég magányos lehetett. Tehetsége korán megmutatkozott, mert már 15 évesen képeslapokat festett. Első könyvét a Flower Fairies of the Spring-et 1923-ban adták ki. Cicely virágtündérei közül szerintem éppen a Rózsa az egyik legszebb.

http://www.worldgallery.co.uk/art-print/The-Rose-Fairy-107001.html

Régóta játszadoztam a gondolattal, hogy valahogy kreálnom kellene egy rózsás sütit. Bevallom, hogy sokáig filóztam azon, hogy a rózsa eléggé telt és aromás ízét hogyan lehetne összehozni valamilyen alaptésztával. Majd szokásomhoz híven elkezdtem böngészni a szakácskönyveimet és a netet, s végül ráleltem egy kanadai cukrász lány blogjára, ahol találtam is egy jó ötletet, s azt fejlesztettem tovább.

A rózsás keksz könnyen elkészíthető, bár igényel egy kis kézügyességet (ha tökéletességre és teljesen egyforma alakú, méretű, színű sütikre törekszünk…gondolom, arra törekszünk…:-). Be kell vallanom azt is, hogy a rózsás süti esetében le kellett számolnom szintetikus-anyag fóbiámmal, mert ahhoz, hogy a krém rózsaszín legyen, hááááááát kell egy kis rásegítés…….piros ételfesték formájában…:-)

A végeredmény egyébként megéri a fáradozást, türelmet és még a szervezetünkbe juttatott enyhén rákkeltő kis színezőanyag okozta esetleges következményeket is.  A keksz linzer tésztája finoman kiemeli a rózsa intenzív ízét, s ehhez jön még egy kis étcsoki, ami segít abban, hogy az összhatás ne legyen túl édes, émelyítő, nehéz. A sütik illata pedig egyszerűen mesés...:-)

A rózsás keksz receptje:

Hozzávalók

Linzer tészta (nagyon jól bevált recept)

350 g liszt

150 g porcukor

1 csomag bio Bourbon vaníliás cukor

2 tojás sárgája

250 g vaj

Rózsakrém

1/3 bögre puha vaj

1 és 1/3 bögre porcukor (át kell előtte szitálni!!!)

2 teáskanál rózsavíz

pár csepp piros ételfesték

Csoki díszítéshez – 1 csomag Dr Oetker étcsokis tortabevonó 

Elkészítés:

Először is a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd hűtőben 60 percig állni hagyjuk. Pihentetés után a tésztát lisztezett felületen 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és apró formákkal kiszaggatjuk, majd tepsibe rakjuk és 170 fokra előmelegített sütőben kb 11-14 percig sütjük (amíg lesz egy kis színe).

Ezután hagyjuk kihűlni a tésztákat, s közben felolvasztjuk az étcsokis bevonót. Ha már megolvadt, egyenként bemártjuk a sütiket (én csak a „tetőket” díszítettem) és sütőpapíron sorakoztatva kihűtjük őket, amíg meg nem szilárdul a csoki.

Eközben elkészítjük a rózsakrémet. A vajat és cukrot mixerrel lágy krémmé keverjük (kb 7-8 perc), majd hozzáadjuk a rózsavizet és végül az ételfestéket is.

Nem marad más hátra, mint a kekszek összeállítása.

Roulés aux noisettes (Mogyorós tekercs) - egy fincsi kis teasütike :-)

Mivel ezen a héten nem nagyon van sok időm sütögetni, ezért egy könnyen kivitelezhető teasüteményt készítettem el, mely ennek ellenére elnyerte az "Önkéntes minőségbiztosító testület" :-) tagjainak tetszését.

A roulés aux noisettes receptjét az Apukámtól kapott "nehézsúlyú kategóriában versenyző", 900 receptet tartalmazó "Nagy Marabout" :-) könyvből készítettem el, s most Nektek is lefordítom, mert megéri kipróbálni.

A kis tekercsek (4-5 cm) tökéletesek kávé és tea mellé, ropogósak, szépek és még nagyon finomak is.

Aki szereti a Nutellát, annak nagy kedvence lesz!!!

Egyébként a Nutella receptje a mai napig titkos. Olaszországban az átlagfogyasztás 800 gramm személyenként. Az első üveg 1964. április 20-án gördült le a Ferrero albai üzemének gyártósoráról.

Nagyon tetszik az olasz szlogen:

"Che mondo sarebbe senza Nutella" - Milyen lenne a világ Nutella nélkül? Szerintetek????? :-)

És íme a roulés aux noisettes receptje:

Hozzávalók (kb 6 személy részére)

185 g liszt

100 g vaj (tudjátok, a mániám, hogy NE margarin legyen :-)

110 g porcukor

1 tojássárgája

1 evőkanál tej

110 g Nutella (kicsit lehet több is :-)

2 evőkanál darált mogyoró

Először is jól dolgozzuk össze a lisztet, vajat és a cukrot. Adjuk hozzá a tojássárgáját és kevergetés közben öntsünk hozzá kevés tejet (annyit, hogy a tészta gyúrható legyen és összeálljon). A tésztát enyhén lisztezett felületen gyúrjuk, amig teljesen homogén nem lesz, majd takarjuk le fólivával és pihentessük 1 órát hűtőben.

Ezt követően két sütőpapír között nyújtsuk ki tésztánkat kb 20x30 cm-s téglalap alakúra. A felső sütőpapírt vegyük le és kenjük meg Nutellával, majd szórjunk rá darált mogyorót. Végül szorosan tekerjük fel és a sütőpapírba csomagolva tegyük vissza a hűtőbe fél órára.

Eközben melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Mielőtt betesszük sülni, szeleteljük fel a nagy tekercset 1 cm széles kis csigákra...ha kész, mehet be sülni 15 percig. Mielőtt tálaljuk, hagyjuk 5 percig hülni a meleg sütőlapon.



Betises de Cambrai de Nord-Pas-de-Calais

A következő tradícionális süti elkészítéséig ismét egy cukorkát mutatok be Nektek, ami szintén nagyon finom és csak természetes alapanyagok felhasználásával készült francia kis csoda…

 Ezt a cukorkát pedig Betises de Cambrai-nak hívják. Ami az összetételét és ízét illeti, természetes mentol aromával ízesített, karamellizált cukor sávokkal díszített édesség, olyasmi, mint amilyen régen  itthon a selyemcukor volt…..jujjj, hogy én azt mennyire szerettem. A selyemcukorról (és mivel már rég nem lehet kapni, ezért azóta a Betises de Cambrai-ról) mindig a Dédnagymamám jut eszembe, aki a vonyarcvashegyi igazi régi tornácos, nádtetős házában ezzel kínált minket. Egy szép üveg bonbontartóban tárolta és imádtam nézegetni a sok színes kis édességet…..sorsom már akkor megpecsételődött..:-)

Szóval a Betises de Cambrai rövid története az 1830-as évekig nyúlik vissza, amikor is egy Grand-Père AFCHAIN (nem tudom miért Grand-Père a neve, hiszen ez nagypapát jelent), aki a szülei műhelyében cukrász tanulóként dolgozott, egy szép napon hibásan keverte össze a rábízott édesség alapanyagait és így létrehozott valami egészen újat, s ez lett a később nagyon sikeressé vált Betises de Cambrai, melynek neve (betises= butaság) is erre a kis hibára utal…:-)

Aki Cambrai-be látogat, érdemes megnéznie a Betises de Cambrai műhelyet, ahol ingyen meg lehet tekinteni a készítés folyamatát. Egyébként Cambrai Nord-Pas-de-Calais régióban, Észak-Franciaországban található, 32 346 lakosa van. Történetének legfontosabb (és persze egyben legszomorúbb) momentuma volt, hogy a város közelében zajlott az a csata 1917. november 20. és december 30. között, mely a tankok első tömegben történő sikeres alkalmazásáról nevezetes.

Cambrai honlapja: http://www.villedecambrai.com/

Ha a környéken járunk, mindenképpen érdemes egy kis kitérőt tenni a Cambrai-tól pár km-re található, Escodoeuvres nevű kis településre, ahol Franciaország egyik legrégebbi cukorgyárát tekinthetjük meg, melyet 1872-ben egy Jules Linard nevű mérnök alapított. Még ma is működik, de már a híres francia nagyvállalat, a Beguin Say tulajdona.







Aki szeretné megkóstolni a Betises de Cambrai-t, annak szokásomhoz híven most is a Király utcai Petite Française-t tudom ajánlani, de interneten is lehet rendelni, innen:

http://www.bienmanger.com/1R195_Confiserie_Afchain_Commander_Betises.html

Cukrász tanfolyam :-) és a kész Canelé

Nos, kedves Olvasóim elkezdődött a cukrász tanfolyam. Szombat reggel 9-től délután 4-ig ültünk és hallgattuk a konyhai gépek működési elvét, a különböző tészták sütési eljárásait. Azért most tudok csak írni, mert nagyon elfáradtam. Nem olyan egyszerű öt elég kemény munkanap (suli, tanítványok, angol, háztartás, stb) után még egy teljes napot tanulással tölteni. Kaptunk egy csomó jegyzetet is és bevallom, hogy én megijedtem.....ez nem lesz semmi!!!!! Mondhatnám úgy is, hogy elég nagy feladat egy év alatt megtanulni egy komplett szakmát....:-) Persze bízom magamban és tudom, hogy menni fog, csak még azt nem tudom, hogy a gyakorlati órákat hogyan fogom tudni megoldani és főleg azt, hogy hol.

Egyébként a suliban mindenki nagyon rendes, szimpatikus és a gyakorlati Tanárnőnk is nagyon profi, viszont elég szigorúnak tűnik. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni a bénázásomhoz....:-) Persze az is lehet, hogy nem én leszek a legügyetlenebb.....majd meglátjuk. Minden esetre el kell kezdenem gyakorolni kézzel felverni a tojásfehérje habot, mert azt mondta, hogy eleinte semmihez nem használhatunk majd gépeket......hááááát.....:-)

Kell vennem majd cukrászkabátot és nadrágot, meg vinnem kell kis köténykét, sapkát vagy kendőt.....körömlakkal viszont nem mehetek be a tankonyhába, úgyhogy ezt majd nem szabad elfelejtenem....:-))) Be kell majd szereznem két jó minőségű kést is, hogy "szokja a kezem" (kell egy kenő- és egy szeletelő-kés). És ezen kívül van jó sok olyan dolog, amit menet közben kell majd elintézni.

Most egyelőre két hét szünet van a következő óráig, addig is tanulom a 145 oldalnyi házit.....HACCP, üzem, gépek, előkészítés, tésztakészítés, sütés, kiegészítő műveletek, cukrászipari félkész termékek, cukrász alaptészták.....:-)

A tanulnivaló :-)...



Közben elkészült a Canelé-m is, amiről már azt hittem, hogy soha nem fog elkészülni, mert tegnap este a tanfolyam után nekiálltam a sütésének, de nem sikerült.......valamit elszúrhattam, mert teljesen rossz lett a halmazállapota, vagy legalább is nem olyan, mint az eredetinek kellene lennie.

Tegnap este abszolút "félkómás állapotomban" nekiálltam a neten gyorsan utánanézni, hogy hogyan sütik A FRANCIÁK, s miután kellőképpen kiképeztem magam a bevetésre.....újra összeállítottam az egy éjszakán át pihentetendő tésztát, amit ez alkalommal sikerült megsütni is. Bő egy órát kell nagyon magas hőmérsékleten sütni, addig amíg gyakorlatilag sötétbarna kérge nem lesz.......vagyis jól oda kell kozmálnia....készüljünk fel, hogy a lakást utána fél napig (minimum!!!) szellőztetni kell......:-)

Az enyém nem lett tökéletes, mert egy óra után kivettem a sütőből, s picit össze is esett, bár ahogy a neten elnézegettem a képeket, úgy láttam, hogy ez igazából Mindeninek összeesik (még A FRANCIÁKNAK is!!!). Van egy olyan érzésem, hogy miután beteszik a sütőbe 250 fok körüli hőmérsékleten kezdik a sütést, hogy a süti külső része "hősokkot" kapjon és egy pillanat alatt kérgesedjen. Következő cuki gyakorlat alkalmával majd megkérdezem a Tanárnőt, hogy nincs-e ezzel kapcsolatos véleménye, tapasztalata. Ha lesz, azt majd természetesen Veletek is megosztom.

Eltekintve a kis sütési fiaskótol :-), nagyon finom, de azért én jobban rajongok a szárazabb, homogénebb sütikért. Persze ezt is ki kellett próbálni....de nem biztos, hogy gyakran fogok Canelé-t sütni....:-)))



Madeleine de Lorraine

A Madeleine számomra a leges-legkedvesebb francia sütemény, olyannyira, hogy még a macaron-t is felülmúlja. Ennek több oka is van. Először is a mesébe illően vaníliás és enyhén citromos íze és a puha, könnyű már-már  habszivacs-szerű állaga miatt… és akkor még nem is beszéltem a gyönyörű kagyló alakjáról és a mennyei illatról, ami sütés közben átjárja az egész lakást…J. A Madeleine iránti rajongásom következő igen nyomós oka az, hogy nagy rajongója vagyok Marcel Proust-nak (1871-1922), aki egyike a számomra legkedvesebb XX. századi íróknak (persze elég sok „kedvenc” van még Proust-on kívül…J)

Proust legnagyobb alkotását, „Az eltűnt idő nyomában” c. regényt is a kis Madeleine süti ihlette (persze csak részben, de azért ez nem elhanyagolható). A közel 3200 oldalas és több mint 2000 irodalmi karaktert felvonultató regény elején a főhős, aki valójában az író alteregója, csak beleharap az általa már rég nem kóstolt Madeleine-be (melyet teájába merít) és ennek köszönhetően emlékszik vissza a múlt számos eseményére, mely egy több évtizeden átívelő történet megírására ösztönzi. A regényt Proust 1909-ben kezdte el írni és valamivel a halála előtt fejezte be. Első kötete, a Swann, 1913-ban jelent meg. Graham Green a 20. század legnagyobb regényíróját látta Proustban, míg  Somerset Maugham az időről megírt leghatásosabb műnek nevezte a regényt. Proustot halála megakadályozta abban, hogy az utolsó három kötetet ellenőrizze, ezért azokat testvére, Robert szerkesztette és jelentette meg a szerző halála után. Az első két kötet 1919-es közös kiadása (Swann; Bimbózó lányok árnyékában) Goncourt-díjat eredményezett a szerzőnek, melynek révén széles körben ismertté és elismertté vált Proust művészete.

Marcel Proust



Ami a Madeleine történetét illeti, Lorraine régióból származik, ahol állítólag a XVIII.-XIX. században készítették először. A hagyomány szerint nevét Madeleine Paulmier-ről, Perrotin de Baumont márki szolgálólányáról kapta, aki először készítette el.

Tegnap este készítettem el az alábbi képen látható sütiket és magam is nosztalgikus hangulatba kerültem. A fényképen szereplő könyvek egy részét (igen, ott van az említett Proust regény egyik kötete is, a „Du côté de chez Swann”) egy nagyon kedves, idős francia Hölgytől, Thérèse-től kaptam, akinél még egyetem alatt egy hetet tölthettem el, Saint Georges de Didonne-ban. A képen szereplő maci pedig régi családi emlék, amit féltve őrzök. Szegényke már elég kopott és viharvert, de számomra nélkülözhetetlen.

És íme a recept: (Kikában kapható 12 db-os Madeleine-formához):

2 egész tojás

1 evőkanál vaníliaaroma vagy 1 csomag vaníliás cukor

csipet só

7 dkg cukor

7 dkg liszt

1/2 citrom

5 dkg vaj

vaj és liszt a forma kikenéséhez

Olvasszuk meg, majd hűtsük szobahőmérsékletűre a vajat. Verjük fel a tojásokat a vaníliával és a sóval, adjuk hozzá a cukrot, és legalább 5 percig keverjük, amíg habos lesz a teteje. Kis adagokban adjuk hozzá a lisztet, mindig újra átkeverve, majd a citrom reszelt héját és pár cseppet a citrom levéből. Végül adjuk hozzá a vajat. Sütés előtt legalább egy órát pihentessük a hűtőben. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzuk és szórjuk ki liszttel a formákat. Kanállal adagoljuk a tésztát a kivajazott mélyedésekbe. A sütő középső rácsán, légkeverés nélkül, kb. 15 perc alatt készre sül. Akkor jó, ha a kidudorodó tetejét megnyomva magától visszaugrik. Ízlés szerint gőz felett felolvasztott keserű csokoládéba, majd kókuszreszelékbe mártogatjuk a kagylók egyik felét.









"Un bien bon bonbon" ou bien les Anis de Flavigny :-)

Ma egyik kedvenc cukorkámat szeretném Nektek megmutatni, ami természetesen francia és nagyon finom.

Ez nem más, mint az Anis de Flavigny...

Ezek a helyes kis fehér golyócskák csak természetes alapanyagok felhasználásával készülnek, színezék és tartósítószer mentesek. Alapanyaguk a zöld ánizs, melyből répacukor és természetes aroma hozzáadásával 15 nap alatt készülnek el.

Az Anis de Flavigny-t Jean Troubat 1923-ban alapította, de ebben az időszakban termékét még csak a párizsi metró-és vasútállomásokon található automaták árusították. Később nagyobb üzletek és áruházak is elkezdik árulni az Anis-t, melyből 1965-ben már évi 80-250 tonnát gyártanak...:-)

A siker azóta is töretlen, hiszen már nem csak Franciaországban lehet kapni, hanem itthon, Budapesten is. Természetesen ezt is a Király utcában található Petite Francaise-ben keressétek.

Az Anis de Flavigny honlapját Mindenkinek szívesen ajánlom, mert nagyon-nagyon szép és több nyelv közül lehet választani.......:-)

http://www.anis-flavigny.com/

A kedvenceim a klasszikus és rózsás ízesítésű cukorkák.....és a szlogen (!!!) 

 "Un bien bon bonbon" (= egy igazán jó bonbon)

Flavigny egy kis falu Bourgogne régióban. Dijon-tól 60 km-re fekszik,  Párizsból TGV-vel másfél óra alatt Flavigny-be érhetünk. Franciaország 100 legszebb településének egyike, melynek mindössze 340 állandó lakosa van. Aki erre utazik, mindképpen szánjon egy kis időt arra, hogy megnézze a falu kis üzleteit, jellegzetes házait és utcáit, középkori jellegű központját, ahol a Saint-Joseph Apátság is található.

Sajnos a falucska honlapja nem tartalmaz túl sok információt, de akit érdekel, itt megnézheti: http://www.flavigny.com/

Tarte aux pommes d'Alsace

Mivel idő hiányában eddig még nem sikerült megsütnöm a Canelé-t, ezért ma egy már régi hatalmas kedvencem, a Tarte aux pommes, vagyis almatorta nagyon jól bevált és több ízben tesztelt receptjét osztom meg Veletek.

Nem bonyolult az elkészítése, viszont annál finomabb.

Mint, ahogy a címben is említést teszek róla, a Tarte aux pommes tipikusan az Alsace régió tradícionális sütije, de egész Franciaországban nagy népszerűségnek örvend és gyakorlatilag számtalan regionális verziója született.

Elkészítéséhez szigorúan csak a magyar almát ajánlom, mert különben nem olyan ízes.... :-)

És íme a recept:



Hozzávalók (kb 24 cm átmérőjű sütőformához)

"Töltelék, feltét":

vaj

7-8 db alma

70g barnacukor

fahéj ízlés szerint (én nem sajnálom belőle :-)

Tészta:

125g cukor

1 db tojás

só

egy vanília rúd

250g liszt

125g margarin

A felolvasztott vajon meg kell pirítani a felszeletélt almát és rá kell szórni a barnacukrot. 10-20 percig sütni kell, félúton meg kell fordítani az almákat és meg kell szórni fahéjjal.

A tésztához össze kell keverni a cukrot a tojással, a sóval, és a vaníliával, majd hozzá kell adni a lisztet, amiben előzőleg el lett morzsolva a margarin.

Kivajazott formába kell tenni a kb 1 cm-re nyújtott tésztát és rá kell tenni (szép kör alakba rendezve) az almákat. Francia tradíció szerint egy kis mézet is csurgatok a tetejére, mert ettől állítólag szebb színe lesz. Végül 180 C-on 10-15 percig sütni kell.



Saint Valentin :-)

Majdnem elfelejtettem minden kedves Olvasómnak BOLDOG VALENTIN NAPOT kívánni!

Lucienne Boyer Parlez-moi d'amour:
[Refrain:]
Parlez-moi d'amour
Redites-moi des choses tendres
Votre beau discours
Mon cœur n'est pas las de l'entendre
Pourvu que toujours
Vous répétiez ces mots suprêmes :
"Je vous aime"

Vous savez bien
Que dans le fond je n'en crois rien
Mais cependant je veux encoreÉcouter ce mot que j'adore
Votre voix aux sons caressants
Qui le murmure en frémissant
Me berce de sa belle histoire
Et malgré moi je veux y croire

[Refrain]

Il est si doux
Mon cher trésor, d'être un peu fou
La vie est parfois trop amère
Si l'on ne croit pas aux chimères
Le chagrin est vite apaisé
Et se console d'un baiser
Du cœur on guérit la blessure
Par un serment qui le rassure



Önkéntes "kóstoló team" és a Canelé d'Aquitaine

Nos, khmmmm……. igen, már csak ötöt kell aludni és kezdődik a cukrász-suli….

Továbbra is izgulok, de a gondolathoz már hozzászoktam, hogy nincs visszaút… :-)

Remélem nem dobnak egyből a mély vízbe és nem valami iszonyúan bonyolult sütivel kezdünk majd. Ha így lesz, akkor esélyes, hogy jól be fogok égni…….de talán nem így lesz, hanem elméleti órákkal kezdünk és megmutatják, hogy melyik a „dagasztó-kelesztő edény” meg hol kell bekapcsolni a sütőt….remélem beszélnek majd arról is, hogy hogyan kell ipari mennyiségben sütni. Ezzel kapcsolatban ugyanis nem kevés aggodalmat érzek, tekintettel arra, hogy emlékezetemben élénken él az általános iskolai menza, ahol a Konyhás néninek az volt „a cukrászat”, hogy belezúdította egy nagy műanyag edénybe a lisztet és a cukrot, tett hozzá egy kis vajat és tojást (feltételezem, hogy némi kis vizet vagy tejport is…) és már kész is volt a fiiiiinom málnaszörppel leöntött „napközis pite”….és volt hozzá ilyen előre ízesített „klubdélutános” tea is, természetesen műanyag bögrében, comme il faut.

Na mindegy, majd beszámolok a szombati élményekről…..

Viszont ma eleget tettem egyik nagyon kedves Kolléganőm kérésének és vittem a suliba kóstolót a Kouign amann-ból és végül Többen osztoztak egy nem is olyan nagy szeleten (vihettem volna többet is… :-() és ÍZLETT NEKIK, úgyhogy „megérdemlik”, hogy a továbbiakban végigkóstolják a 22 francia régió – illetve a még fennmaradó 20! – tipikus édességeit… Ez amolyan minőségellenőrzés, avagy a célközönség termék iránt tanúsított viszonyulásának felmérése minőségbiztosítási és termelésfejlesztési céllal… :-)

Ezúton is köszönöm Nekik, hogy „feláldozták” Magukat!!!

A vizsgálatot április első hetében, az iskolai Idegen Nyelvi Hét keretében további célcsoportra is ki fogom terjeszteni, tekintettel arra, hogy az „Ízek utcájának” francia büféje is „forgalomba fogja bocsátani” a termékeimet…:-)

Tavaly is csináltam mousse au chocolat-t és tarte aux pommes-ot, melyek még a büfé nyitása előtt gyakorlatilag majdnem teljes mértékben elfogytak. Megállapítható tehát, hogy a későbbiek során vizsgálni kívánt célcsoport (14-19 éves korosztály) nem éri be fejenként 1/3 szelettel (és még kicsit türelmetlen is…), így az előállítandó mennyiséget az idei évben növelni kell! Továbbá a termelési tevékenységet ki fog kelleni terjeszteni más, motivált és némi gyakorlattal rendelkező „egyéni vállalkozókra” is (akik kikerülhetnek akár a célcsoport tagjai közül is ;-)!!!

Következő sütim a CANELÉ de Bordeaux (Aquitaine régió következik) lesz, aminek mind az ízét, mind a nagyon helyes alakját szeretem. Van is egy nagyon jó receptem, ami alapján nemsokára meg is fogom sütni a Canelé-t.

Hozzávalók:
0,5 liter tej
2 tojás + 2 tojássárgája
10 dkg liszt
20 dkg porcukor
40 gr vaj
3 cl rum
1 vaníliarúd
csipet só

A tésztát egy nappal korábban el kell készíteni: a tejet fel kell forralni egy lábasban a vajjal és a felhasított vaníliarúddal. Közben a száraz alapanyagokat, a lisztet és a cukrot össze kell keverni, majd hozzáadni a lazán felvert tojásokat és tojássárgákat. Amikor ez homogén tésztává állt össze, akkor lassan hozzá kell önteni a vajas-vaníliás tejet és simára kell keverni. A tésztát hagyni kell kihűlni. Ha kihűlt, ki lehet venni belőle a vaníliarudat, bele kell keverni a rumot és mehet a hűtőbe pihenni. Másnap a sütőt elő kell melegíteni 220 C-ra.
A tésztával félig kell megtölteni a canelé formákat, majd 10 percig 220 C-on, majd 45 percig 180 C-on kell sütni, amíg szép aranybarnává nem válik a sütink.

Aquitaime...

Anastasia

Jelenleg éppen a Kouign amann 30 perces hűtős-pihentetős fázisában tartok, így gondoltam kihasználom az időt és új témában írok. Mivel a sütikék mellé nagyon szeretek teákat is választani, úgy döntöttem, hogy a továbbiakban bemutatom Nektek a kedvenc teáimat, de egyszerre mindig csak egyet....mint valami végeláthatatlan brazil szappanopera....:-)  Tegnap ki is választottam azokat, amelyekről szó lesz....
A választás nagyon nehéz volt, mert hatalmas tearajongó lévén elég sokféle teát tartok itthon. Van gyógynövényes, fekete, zöld, fehér, gyümölcsös, fűszeres, vaníliás, karácsonyi, egyszóval mindenféle….:-)

Első helyen minden teák Királynőjét kell megemlítenem, ami nem más, mint az ANASTASIA. Természetesen egy francia cég készíti, a KUSMI, ami egy igen nagy múlttal rendelkező vállalat. Érdekes története van, ugyanis egy Pavel Michailovitch Kousmichoff nevű orosz teakereskedő alapította, aki 1967-ben Szentpéterváron, később Londonban nyitott üzleteket. Az 1917-es Orosz Forradalom elől menekülve került Franciaországba, ahol még ebben az évben, Kusmi-Tea néven jegyezteti be párizsi vállalkozását.



Pavel M Kousmichoff



Kousmichoff-nak a két világháború közötti időszakban további üzletek nyitására is lehetősége volt világszerte, így a Kusmi-Tea eljutott New Yorkba, Konstantinápolyba és más nagyvárosokba is. A Kousmichoff-család ekkor Berlinbe költözőtt, ahol igen népes orosz közösség élt.

Mivel a családi vállalkozás már nem produkálta a korábbi sikereket, a nagyhírű kakaó-és kávé-kereskedő dinasztia, az Orebi-család hosszas egyezkedés után beszáll a Kusmi-business-be….:-)

És hála ennek a kooperációnak a Kusmi 2003-tól újra reneszánszát éli.

Kedvenc teám, az Anastasia pedig a 2010.évi francia-orosz kulturális év tiszteletére díszes csomagolásba öltözött.

Nevét az 1918-ban, „titokzatos körülmények között eltűnt” (persze mindenki tudja, hogy mi történt szegény cári családdal…L) II. Miklós cár lányáról, Anastasia Romanov Nagyhercegnőről kapta.

A tea egyébként kínai és ceyloni fekete teák keveréke bergamot, citrom és narancsvirág aromával ízesítve....varázslatosan finom. J

Leginkább vajas tészták, gyümölcsös piskóták és könnyebb csokis sütik/kekszek mellé szoktam inni, mert nagyon kiemelik kicsit fanyar ízét.

Lelőhelye a Király utcában található Petite Française Café és a Perc utcai Culinaris (ami hozzám hasonló gourmand-ok számára kötelezően látogatandó üzlet).

KUSMI Tea- http://www.kusmitea.com/fr/

Petite Française Café- http://www.lapetitefrancaise.com/

Culinaris- http://www.culinaris.hu/

Cukrász tanfolyam és egy kincs...:-)

Nos, a kouign amann sütése holnapra marad, mert ma még volt maradék clafoutis, úgyhogy nem álltam neki.

Viszont két, számomra fontos dologról szeretnék még ma beszámolni.

Először is arról, hogy tényleg beiratkoztam cukrász tanfolyamra, s mivel tegnap elküldtem minden jelentkezéshez szükséges dokumentumot, mostmár tényleg hivatalos és megmásíthatatlan az a tény, mely szerint február 19-én debütálok A "tankonyhában"....:-)

Az igazság, hogy naggggyyyyon izgulok. Teljesen más itthon sütögetni meg elmenni "kitanulni a mesterséget" és krémeseket, pozsonyi kifliket, dobos tortákat, mignonokat meg hasonlókat gyártani.........pontosabban MEGTANULNI gyártani.......:-) Mert ez az alap, itt Magyarországon legalább is ez AZ alap....sajnos.

Ha a párizsi Cordon Bleu-be járnék (ami késik, nem múlik), akkor biztos nem ilyen agyoncukrozottagyontartósítószerezettagyonaromázott borzalmakat kellene csinálni....helyette inkább pate brisée-t és egyéb alap tésztákat...na mindegy.  Azért nagyon várom már, izgulok, várom, izgulok, várom......stb.........:-)

Három hetente szombaton kell mennem, ami ideálisnak mondható, mert munka mellett is tudom csinálni. A 300 óra "terepen" eltöltendő gyakorlat már más kérdés......arra vonatkozóan egyelőre még nincs stratégiám, de meg fogom valahogy oldani. Na ez lesz egyébként az extremitás netovábbja: dolgozni egy "igazi" :-) cukrászműhelyben.......jelenleg el sem tudom képzelni mekkora óriási edények, mennyiségek, sütők, stb lehetnek ott......mint valami Óriás konyhája......:-)

A másik dolog, ami történt és nagyon jó, hogy történt, mert egyébként nem volt valami jó nap........annak ellenére, hogy PÉNTEK van, vagyis hét utolsó napja, vagyis holnap pihenés......vagy olyasmi.

Szóval bementem a Libri-be (mint rendesen, szakácskönyves-részlegen toporgás egy helyben, válogatás, lapozgatás, toporgás tovább, ábrándozás, átgondolás és megint toporgás és így tovább :-) és most kivételesen találtam egy igazi KINCSET:

Kugler Géza "Legújabb nagy házi cukrászat" című könyvének legújabb kiadását. Nem ám akármilyen szakácskönyvről van itt szó, mert szinte az eredeti formájában lett újra kiadva. Eredeti illusztrációk, akkori grammatika, kedves régi szavak, elavult "konyhászati" technikák.......nagyon odavagyok érte.

 

Úgy tudom, hogy  'A legújabb és legteljesebb háziczukrászat" címmel 1891-ben adták ki először. Amit egészen biztosan tudok:  "Ára szép ajándékkötésben 6 korona" és Rozsnyai Károly Budapest IV. kerületében a Muzeum körút 15. száma alatt található antikvár-könyv-és zeneműkereskedése árulta.....:-)

Új szerzeményemet alaposan át is fogom tanulmányozni és igyekszem majd időt szakítani "Tábornagy torta, Washington lepény, Mandola csók, Töpörtős porolya, Cukorhab szelet, Kadét lepény, Borbolya cukorkák, Szegfű fagylalt, Mogyorós hajócskák, Ezüst lepény, Zephir mandola, Rózsa-fánk, Angelika" és egyéb finomságok elkészítésére is.....:-)
A "Házi cukrászat" el is foglalta méltó helyét kis konyhám egyik polcán, ahol kellemes társaság várta....:-)