Biscuits à la crème de rose – Rózsakrémes keksz

Először is le kell szögeznem, hogy nagyon szeretem a rózsákat, bár nem a kedvenc virágom, de imádom az illatát, színeit és a formáját. Nagyon csodálom Cicely Mary Barker (1895-1973) angol illusztrátornőt, aki szinte az összes virágot tündérré „álmodta”. Kicsi korom óta nézegetem a rajzait. Cicely-nek egyébként nem volt könnyű sorsa, mert epilepsziája miatt nem járt iskolába, s magántanulóként gyakorlatilag elég magányos lehetett. Tehetsége korán megmutatkozott, mert már 15 évesen képeslapokat festett. Első könyvét a Flower Fairies of the Spring-et 1923-ban adták ki. Cicely virágtündérei közül szerintem éppen a Rózsa az egyik legszebb.

http://www.worldgallery.co.uk/art-print/The-Rose-Fairy-107001.html

Régóta játszadoztam a gondolattal, hogy valahogy kreálnom kellene egy rózsás sütit. Bevallom, hogy sokáig filóztam azon, hogy a rózsa eléggé telt és aromás ízét hogyan lehetne összehozni valamilyen alaptésztával. Majd szokásomhoz híven elkezdtem böngészni a szakácskönyveimet és a netet, s végül ráleltem egy kanadai cukrász lány blogjára, ahol találtam is egy jó ötletet, s azt fejlesztettem tovább.

A rózsás keksz könnyen elkészíthető, bár igényel egy kis kézügyességet (ha tökéletességre és teljesen egyforma alakú, méretű, színű sütikre törekszünk…gondolom, arra törekszünk…:-). Be kell vallanom azt is, hogy a rózsás süti esetében le kellett számolnom szintetikus-anyag fóbiámmal, mert ahhoz, hogy a krém rózsaszín legyen, hááááááát kell egy kis rásegítés…….piros ételfesték formájában…:-)

A végeredmény egyébként megéri a fáradozást, türelmet és még a szervezetünkbe juttatott enyhén rákkeltő kis színezőanyag okozta esetleges következményeket is.  A keksz linzer tésztája finoman kiemeli a rózsa intenzív ízét, s ehhez jön még egy kis étcsoki, ami segít abban, hogy az összhatás ne legyen túl édes, émelyítő, nehéz. A sütik illata pedig egyszerűen mesés...:-)

A rózsás keksz receptje:

Hozzávalók

Linzer tészta (nagyon jól bevált recept)

350 g liszt

150 g porcukor

1 csomag bio Bourbon vaníliás cukor

2 tojás sárgája

250 g vaj

Rózsakrém

1/3 bögre puha vaj

1 és 1/3 bögre porcukor (át kell előtte szitálni!!!)

2 teáskanál rózsavíz

pár csepp piros ételfesték

Csoki díszítéshez – 1 csomag Dr Oetker étcsokis tortabevonó 

Elkészítés:

Először is a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd hűtőben 60 percig állni hagyjuk. Pihentetés után a tésztát lisztezett felületen 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és apró formákkal kiszaggatjuk, majd tepsibe rakjuk és 170 fokra előmelegített sütőben kb 11-14 percig sütjük (amíg lesz egy kis színe).

Ezután hagyjuk kihűlni a tésztákat, s közben felolvasztjuk az étcsokis bevonót. Ha már megolvadt, egyenként bemártjuk a sütiket (én csak a „tetőket” díszítettem) és sütőpapíron sorakoztatva kihűtjük őket, amíg meg nem szilárdul a csoki.

Eközben elkészítjük a rózsakrémet. A vajat és cukrot mixerrel lágy krémmé keverjük (kb 7-8 perc), majd hozzáadjuk a rózsavizet és végül az ételfestéket is.

Nem marad más hátra, mint a kekszek összeállítása.

Roulés aux noisettes (Mogyorós tekercs) - egy fincsi kis teasütike :-)

Mivel ezen a héten nem nagyon van sok időm sütögetni, ezért egy könnyen kivitelezhető teasüteményt készítettem el, mely ennek ellenére elnyerte az "Önkéntes minőségbiztosító testület" :-) tagjainak tetszését.

A roulés aux noisettes receptjét az Apukámtól kapott "nehézsúlyú kategóriában versenyző", 900 receptet tartalmazó "Nagy Marabout" :-) könyvből készítettem el, s most Nektek is lefordítom, mert megéri kipróbálni.

A kis tekercsek (4-5 cm) tökéletesek kávé és tea mellé, ropogósak, szépek és még nagyon finomak is.

Aki szereti a Nutellát, annak nagy kedvence lesz!!!

Egyébként a Nutella receptje a mai napig titkos. Olaszországban az átlagfogyasztás 800 gramm személyenként. Az első üveg 1964. április 20-án gördült le a Ferrero albai üzemének gyártósoráról.

Nagyon tetszik az olasz szlogen:

"Che mondo sarebbe senza Nutella" - Milyen lenne a világ Nutella nélkül? Szerintetek????? :-)

És íme a roulés aux noisettes receptje:

Hozzávalók (kb 6 személy részére)

185 g liszt

100 g vaj (tudjátok, a mániám, hogy NE margarin legyen :-)

110 g porcukor

1 tojássárgája

1 evőkanál tej

110 g Nutella (kicsit lehet több is :-)

2 evőkanál darált mogyoró

Először is jól dolgozzuk össze a lisztet, vajat és a cukrot. Adjuk hozzá a tojássárgáját és kevergetés közben öntsünk hozzá kevés tejet (annyit, hogy a tészta gyúrható legyen és összeálljon). A tésztát enyhén lisztezett felületen gyúrjuk, amig teljesen homogén nem lesz, majd takarjuk le fólivával és pihentessük 1 órát hűtőben.

Ezt követően két sütőpapír között nyújtsuk ki tésztánkat kb 20x30 cm-s téglalap alakúra. A felső sütőpapírt vegyük le és kenjük meg Nutellával, majd szórjunk rá darált mogyorót. Végül szorosan tekerjük fel és a sütőpapírba csomagolva tegyük vissza a hűtőbe fél órára.

Eközben melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Mielőtt betesszük sülni, szeleteljük fel a nagy tekercset 1 cm széles kis csigákra...ha kész, mehet be sülni 15 percig. Mielőtt tálaljuk, hagyjuk 5 percig hülni a meleg sütőlapon.



Betises de Cambrai de Nord-Pas-de-Calais

A következő tradícionális süti elkészítéséig ismét egy cukorkát mutatok be Nektek, ami szintén nagyon finom és csak természetes alapanyagok felhasználásával készült francia kis csoda…

 Ezt a cukorkát pedig Betises de Cambrai-nak hívják. Ami az összetételét és ízét illeti, természetes mentol aromával ízesített, karamellizált cukor sávokkal díszített édesség, olyasmi, mint amilyen régen  itthon a selyemcukor volt…..jujjj, hogy én azt mennyire szerettem. A selyemcukorról (és mivel már rég nem lehet kapni, ezért azóta a Betises de Cambrai-ról) mindig a Dédnagymamám jut eszembe, aki a vonyarcvashegyi igazi régi tornácos, nádtetős házában ezzel kínált minket. Egy szép üveg bonbontartóban tárolta és imádtam nézegetni a sok színes kis édességet…..sorsom már akkor megpecsételődött..:-)

Szóval a Betises de Cambrai rövid története az 1830-as évekig nyúlik vissza, amikor is egy Grand-Père AFCHAIN (nem tudom miért Grand-Père a neve, hiszen ez nagypapát jelent), aki a szülei műhelyében cukrász tanulóként dolgozott, egy szép napon hibásan keverte össze a rábízott édesség alapanyagait és így létrehozott valami egészen újat, s ez lett a később nagyon sikeressé vált Betises de Cambrai, melynek neve (betises= butaság) is erre a kis hibára utal…:-)

Aki Cambrai-be látogat, érdemes megnéznie a Betises de Cambrai műhelyet, ahol ingyen meg lehet tekinteni a készítés folyamatát. Egyébként Cambrai Nord-Pas-de-Calais régióban, Észak-Franciaországban található, 32 346 lakosa van. Történetének legfontosabb (és persze egyben legszomorúbb) momentuma volt, hogy a város közelében zajlott az a csata 1917. november 20. és december 30. között, mely a tankok első tömegben történő sikeres alkalmazásáról nevezetes.

Cambrai honlapja: http://www.villedecambrai.com/

Ha a környéken járunk, mindenképpen érdemes egy kis kitérőt tenni a Cambrai-tól pár km-re található, Escodoeuvres nevű kis településre, ahol Franciaország egyik legrégebbi cukorgyárát tekinthetjük meg, melyet 1872-ben egy Jules Linard nevű mérnök alapított. Még ma is működik, de már a híres francia nagyvállalat, a Beguin Say tulajdona.







Aki szeretné megkóstolni a Betises de Cambrai-t, annak szokásomhoz híven most is a Király utcai Petite Française-t tudom ajánlani, de interneten is lehet rendelni, innen:

http://www.bienmanger.com/1R195_Confiserie_Afchain_Commander_Betises.html

Cukrász tanfolyam :-) és a kész Canelé

Nos, kedves Olvasóim elkezdődött a cukrász tanfolyam. Szombat reggel 9-től délután 4-ig ültünk és hallgattuk a konyhai gépek működési elvét, a különböző tészták sütési eljárásait. Azért most tudok csak írni, mert nagyon elfáradtam. Nem olyan egyszerű öt elég kemény munkanap (suli, tanítványok, angol, háztartás, stb) után még egy teljes napot tanulással tölteni. Kaptunk egy csomó jegyzetet is és bevallom, hogy én megijedtem.....ez nem lesz semmi!!!!! Mondhatnám úgy is, hogy elég nagy feladat egy év alatt megtanulni egy komplett szakmát....:-) Persze bízom magamban és tudom, hogy menni fog, csak még azt nem tudom, hogy a gyakorlati órákat hogyan fogom tudni megoldani és főleg azt, hogy hol.

Egyébként a suliban mindenki nagyon rendes, szimpatikus és a gyakorlati Tanárnőnk is nagyon profi, viszont elég szigorúnak tűnik. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni a bénázásomhoz....:-) Persze az is lehet, hogy nem én leszek a legügyetlenebb.....majd meglátjuk. Minden esetre el kell kezdenem gyakorolni kézzel felverni a tojásfehérje habot, mert azt mondta, hogy eleinte semmihez nem használhatunk majd gépeket......hááááát.....:-)

Kell vennem majd cukrászkabátot és nadrágot, meg vinnem kell kis köténykét, sapkát vagy kendőt.....körömlakkal viszont nem mehetek be a tankonyhába, úgyhogy ezt majd nem szabad elfelejtenem....:-))) Be kell majd szereznem két jó minőségű kést is, hogy "szokja a kezem" (kell egy kenő- és egy szeletelő-kés). És ezen kívül van jó sok olyan dolog, amit menet közben kell majd elintézni.

Most egyelőre két hét szünet van a következő óráig, addig is tanulom a 145 oldalnyi házit.....HACCP, üzem, gépek, előkészítés, tésztakészítés, sütés, kiegészítő műveletek, cukrászipari félkész termékek, cukrász alaptészták.....:-)

A tanulnivaló :-)...



Közben elkészült a Canelé-m is, amiről már azt hittem, hogy soha nem fog elkészülni, mert tegnap este a tanfolyam után nekiálltam a sütésének, de nem sikerült.......valamit elszúrhattam, mert teljesen rossz lett a halmazállapota, vagy legalább is nem olyan, mint az eredetinek kellene lennie.

Tegnap este abszolút "félkómás állapotomban" nekiálltam a neten gyorsan utánanézni, hogy hogyan sütik A FRANCIÁK, s miután kellőképpen kiképeztem magam a bevetésre.....újra összeállítottam az egy éjszakán át pihentetendő tésztát, amit ez alkalommal sikerült megsütni is. Bő egy órát kell nagyon magas hőmérsékleten sütni, addig amíg gyakorlatilag sötétbarna kérge nem lesz.......vagyis jól oda kell kozmálnia....készüljünk fel, hogy a lakást utána fél napig (minimum!!!) szellőztetni kell......:-)

Az enyém nem lett tökéletes, mert egy óra után kivettem a sütőből, s picit össze is esett, bár ahogy a neten elnézegettem a képeket, úgy láttam, hogy ez igazából Mindeninek összeesik (még A FRANCIÁKNAK is!!!). Van egy olyan érzésem, hogy miután beteszik a sütőbe 250 fok körüli hőmérsékleten kezdik a sütést, hogy a süti külső része "hősokkot" kapjon és egy pillanat alatt kérgesedjen. Következő cuki gyakorlat alkalmával majd megkérdezem a Tanárnőt, hogy nincs-e ezzel kapcsolatos véleménye, tapasztalata. Ha lesz, azt majd természetesen Veletek is megosztom.

Eltekintve a kis sütési fiaskótol :-), nagyon finom, de azért én jobban rajongok a szárazabb, homogénebb sütikért. Persze ezt is ki kellett próbálni....de nem biztos, hogy gyakran fogok Canelé-t sütni....:-)))



Madeleine de Lorraine

A Madeleine számomra a leges-legkedvesebb francia sütemény, olyannyira, hogy még a macaron-t is felülmúlja. Ennek több oka is van. Először is a mesébe illően vaníliás és enyhén citromos íze és a puha, könnyű már-már  habszivacs-szerű állaga miatt… és akkor még nem is beszéltem a gyönyörű kagyló alakjáról és a mennyei illatról, ami sütés közben átjárja az egész lakást…J. A Madeleine iránti rajongásom következő igen nyomós oka az, hogy nagy rajongója vagyok Marcel Proust-nak (1871-1922), aki egyike a számomra legkedvesebb XX. századi íróknak (persze elég sok „kedvenc” van még Proust-on kívül…J)

Proust legnagyobb alkotását, „Az eltűnt idő nyomában” c. regényt is a kis Madeleine süti ihlette (persze csak részben, de azért ez nem elhanyagolható). A közel 3200 oldalas és több mint 2000 irodalmi karaktert felvonultató regény elején a főhős, aki valójában az író alteregója, csak beleharap az általa már rég nem kóstolt Madeleine-be (melyet teájába merít) és ennek köszönhetően emlékszik vissza a múlt számos eseményére, mely egy több évtizeden átívelő történet megírására ösztönzi. A regényt Proust 1909-ben kezdte el írni és valamivel a halála előtt fejezte be. Első kötete, a Swann, 1913-ban jelent meg. Graham Green a 20. század legnagyobb regényíróját látta Proustban, míg  Somerset Maugham az időről megírt leghatásosabb műnek nevezte a regényt. Proustot halála megakadályozta abban, hogy az utolsó három kötetet ellenőrizze, ezért azokat testvére, Robert szerkesztette és jelentette meg a szerző halála után. Az első két kötet 1919-es közös kiadása (Swann; Bimbózó lányok árnyékában) Goncourt-díjat eredményezett a szerzőnek, melynek révén széles körben ismertté és elismertté vált Proust művészete.

Marcel Proust



Ami a Madeleine történetét illeti, Lorraine régióból származik, ahol állítólag a XVIII.-XIX. században készítették először. A hagyomány szerint nevét Madeleine Paulmier-ről, Perrotin de Baumont márki szolgálólányáról kapta, aki először készítette el.

Tegnap este készítettem el az alábbi képen látható sütiket és magam is nosztalgikus hangulatba kerültem. A fényképen szereplő könyvek egy részét (igen, ott van az említett Proust regény egyik kötete is, a „Du côté de chez Swann”) egy nagyon kedves, idős francia Hölgytől, Thérèse-től kaptam, akinél még egyetem alatt egy hetet tölthettem el, Saint Georges de Didonne-ban. A képen szereplő maci pedig régi családi emlék, amit féltve őrzök. Szegényke már elég kopott és viharvert, de számomra nélkülözhetetlen.

És íme a recept: (Kikában kapható 12 db-os Madeleine-formához):

2 egész tojás

1 evőkanál vaníliaaroma vagy 1 csomag vaníliás cukor

csipet só

7 dkg cukor

7 dkg liszt

1/2 citrom

5 dkg vaj

vaj és liszt a forma kikenéséhez

Olvasszuk meg, majd hűtsük szobahőmérsékletűre a vajat. Verjük fel a tojásokat a vaníliával és a sóval, adjuk hozzá a cukrot, és legalább 5 percig keverjük, amíg habos lesz a teteje. Kis adagokban adjuk hozzá a lisztet, mindig újra átkeverve, majd a citrom reszelt héját és pár cseppet a citrom levéből. Végül adjuk hozzá a vajat. Sütés előtt legalább egy órát pihentessük a hűtőben. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzuk és szórjuk ki liszttel a formákat. Kanállal adagoljuk a tésztát a kivajazott mélyedésekbe. A sütő középső rácsán, légkeverés nélkül, kb. 15 perc alatt készre sül. Akkor jó, ha a kidudorodó tetejét megnyomva magától visszaugrik. Ízlés szerint gőz felett felolvasztott keserű csokoládéba, majd kókuszreszelékbe mártogatjuk a kagylók egyik felét.