A Madeleine számomra a leges-legkedvesebb francia sütemény, olyannyira, hogy még a macaron-t is felülmúlja. Ennek több oka is van. Először is a mesébe illően vaníliás és enyhén citromos íze és a puha, könnyű már-már habszivacs-szerű állaga miatt… és akkor még nem is beszéltem a gyönyörű kagyló alakjáról és a mennyei illatról, ami sütés közben átjárja az egész lakást…J. A Madeleine iránti rajongásom következő igen nyomós oka az, hogy nagy rajongója vagyok Marcel Proust-nak (1871-1922), aki egyike a számomra legkedvesebb XX. századi íróknak (persze elég sok „kedvenc” van még Proust-on kívül…J)
Proust legnagyobb alkotását, „Az eltűnt idő nyomában” c. regényt is a kis Madeleine süti ihlette (persze csak részben, de azért ez nem elhanyagolható). A közel 3200 oldalas és több mint 2000 irodalmi karaktert felvonultató regény elején a főhős, aki valójában az író alteregója, csak beleharap az általa már rég nem kóstolt Madeleine-be (melyet teájába merít) és ennek köszönhetően emlékszik vissza a múlt számos eseményére, mely egy több évtizeden átívelő történet megírására ösztönzi. A regényt Proust 1909-ben kezdte el írni és valamivel a halála előtt fejezte be. Első kötete, a Swann, 1913-ban jelent meg. Graham Green a 20. század legnagyobb regényíróját látta Proustban, míg Somerset Maugham az időről megírt leghatásosabb műnek nevezte a regényt. Proustot halála megakadályozta abban, hogy az utolsó három kötetet ellenőrizze, ezért azokat testvére, Robert szerkesztette és jelentette meg a szerző halála után. Az első két kötet 1919-es közös kiadása (Swann; Bimbózó lányok árnyékában) Goncourt-díjat eredményezett a szerzőnek, melynek révén széles körben ismertté és elismertté vált Proust művészete.
 |
| Marcel Proust |
Ami a Madeleine történetét illeti, Lorraine régióból származik, ahol állítólag a XVIII.-XIX. században készítették először. A hagyomány szerint nevét Madeleine Paulmier-ről, Perrotin de Baumont márki szolgálólányáról kapta, aki először készítette el.
Tegnap este készítettem el az alábbi képen látható sütiket és magam is nosztalgikus hangulatba kerültem. A fényképen szereplő könyvek egy részét (igen, ott van az említett Proust regény egyik kötete is, a „Du côté de chez Swann”) egy nagyon kedves, idős francia Hölgytől, Thérèse-től kaptam, akinél még egyetem alatt egy hetet tölthettem el, Saint Georges de Didonne-ban. A képen szereplő maci pedig régi családi emlék, amit féltve őrzök. Szegényke már elég kopott és viharvert, de számomra nélkülözhetetlen.
És íme a recept: (Kikában kapható 12 db-os Madeleine-formához):
2 egész tojás
1 evőkanál vaníliaaroma vagy 1 csomag vaníliás cukor
csipet só
7 dkg cukor
7 dkg liszt
1/2 citrom
5 dkg vaj
vaj és liszt a forma kikenéséhez
Olvasszuk meg, majd hűtsük szobahőmérsékletűre a vajat. Verjük fel a tojásokat a vaníliával és a sóval, adjuk hozzá a cukrot, és legalább 5 percig keverjük, amíg habos lesz a teteje. Kis adagokban adjuk hozzá a lisztet, mindig újra átkeverve, majd a citrom reszelt héját és pár cseppet a citrom levéből. Végül adjuk hozzá a vajat. Sütés előtt legalább egy órát pihentessük a hűtőben. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzuk és szórjuk ki liszttel a formákat. Kanállal adagoljuk a tésztát a kivajazott mélyedésekbe. A sütő középső rácsán, légkeverés nélkül, kb. 15 perc alatt készre sül. Akkor jó, ha a kidudorodó tetejét megnyomva magától visszaugrik. Ízlés szerint gőz felett felolvasztott keserű csokoládéba, majd kókuszreszelékbe mártogatjuk a kagylók egyik felét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése